Tudjátok, hogy nem vagyok a hosszú írások mestere, a gondolataimat inkább egy mondatra szeretem redukálni és egy képcsíkban megrajzolni. Megpróbáltam tegnap egy képkockában megrajzolni és pár szóval kifejezni azt, amit a közönségtalálkozó után éreztem, de ekkora érzelmi sokkot és örömöt egyszerűen képtelen voltam egy képkockában ábrázolni.
Először is, nagyon örülök, hogy ennyien eljöttetek és hoztátok a boldogságstresszt, mert egy idő után azon aggódtam, hogy vajon elég mennyiségű Ok. Csináljuk! De előbb KÁVÉ! c. új kötetet vittünk magunkkal a dedikálásra. Szerencse, hogy a második adag elég gyorsan érkezett meg, így röpke 5 órán keresztül egyfolytában rajzolhattam a könyveitekbe.
Másodszor pedig, eddig is éreztem, hogy megtiszteltetés és menő olyan olvasótábor élén ülni egy ágon, akik az intelligens és vizuális humorra nyitottak, valamint hasonlóan vélekednek a dolgokról, mint én. De tegnap biztosítottatok arról, hogy így kell továbbra is folytatni.
Szóóóóval: ÓRIÁSköszönet nektek, nem is gondoltam ekkora sikerre, mivel csak 3 nappal a vásár előtt hirdettük meg a dedikálást. Köszönöm nektek, hogy itt vagytok velem és inspiráltok!
Köszönöm a Colorcom nyomdának, akik a papírválasztástól kezdve a roppant vicces üres könyvekig mindent megtettek azért, hogy az új kötet ilyen szép és bársonyos tapintású legyen!
Speciális köszönet Zsófinak, hogy a legnehezebb órákban is elhitette velem: Sanyi jó.